Nincs pénz a telefonomon. Ledobtam a kesztyűmet egy vadállatoktól hemzsegő verembe, felhozták, és most nem tudom átvenni.

Áttört blúzú zeneakadémista lány guggol az aluljárólépcsőn. Cigarettát bányász elő a hátizsákjából, még ott, guggolásban, remegő kézzel meggyújtja.

És katolikusok?

Mm, nem tudom. De van egy olyan édes agaruk! Ottónak hívják, nagyon aranyos. Majd nézd meg.

Nekem van egy ismerősöm, azt is Ottónak hívják, de ő diszlexiás.

Ja, és annyira édes macskáim lettek! Most kaptam a héten.

Vagy anorexiás, nem tudom. 

Itt, ahol négy évszak van, nálunk múlik csak. Itt hullik le, a trópusokon más verseket írnak. 

Hallom, swinger vagy.

Aha.

Hanyas a lábad?

37-es.

Jó lesz. És kitől örökölted az arcodat?

Azt hiszem, édesanyámra hasonlítok. Bár ezek a kerek vonások... - mindkettőtől.

Hol laksz?

A kastélyban.

Van még hely?

Van még.

Megyek.

Kényelmes ez a kanapé.

Akkor jó.

Tetszik a szobád.

Nagyszerű.

Már rég nem beszélgettem elalvás előtt.

...

Jó reggelt, ideje felébredni.

...

Ideje felkelni. Csináljak egy teát?

... tudod, hol a tea?

Nem.

..., mindegy, neked menni fog.

Itt a tea.

Köszönöm. Kimostad a kannát?

Ki. Már összeismerkedtem édesanyáddal, melltartóban volt.

Nagyszerű, gondolom, már tegeződtök.

Mikor Mirkával taxiztunk Berlin belsejében, elhajtottunk egy lilán-zölden világító épületkocka mellett, "such a waste of energy!" - mondta Mirka. Amikor lilán-zölden világítok, sokszor jut eszembe, this is waste of energy, nem tarthat örökké, viszont jól néz ki.