A kis A. P.-t ölelgetem, hálás vagyok neki, amikor a fejünk fölött elképersztő tempóban elszáguld egy repülőmókus. Nézd, mondom, látom a hasát, ez csak repülőmókus lehet. De ő felhívja a figyelmemet két, egymás közelében elhelyezkedő, összefüggő motívumra: az ott az égben borz volt és egy óriási borzcsúszda lökte ki. Kicsit odébb nézek, és lám, semmi más a horizonton: csak egy égbe emelkedő, borz formájú, bundás csúszda, ami borzokat repít.

?

Bár a szerkezet megfejthetőnek bizonyul, a borz maga nem.

az ember nem lehet eléggé óvatos,

az ilyen élet, mint az enyém, a fantasztikus szemét olyan kolosszális tömegével van tele

TERMÉSZETI KÉP - ÁLLÓKÉP

A domboldalon hóesés nyomai, odébb fiatal táborlakók szánkóznak. Valamiképpen mindig megajándékoz minket, akiknek piros kezeslábasunk van, a természet.

ÉN MENEKÍTEK - MOZGÓKÉP

Már másodszor menekítek. Román stílusú templom felé menekülünk, a kis ajtón balra. Az ajtót visszafordulva becsukom, hogy az üldözők (kelet-európai diktatúrák vagy a vadkapitalizmus) ne lássák a fénypászmát. Az ajtót többször kell újracsukni, kopogtat az arctalan terror, de alapvetően mást üldöz. Szököm a román lépcsőházban, futok a sötét buszmegállóba.

A SZÉPSÉG ELFELEDTETI AZ ÜLDÖZTETÉST - ZIHÁLÓKÉP

Ahol a halál kicsit fellélegez. Sokan várakoznak a csoportból, tömegük megnyugtató, együtt pusztulunk. A francia könyvtároslány feje körül gyümölcszselé búra. A nejlonkocsonyában élénksárga bogyó, koktélcseresznye, málna. Szemtelen húzás itt, a halál küszöbén, ez az arcpakolás, igazán franciás. Ez a bizarr kozmetikai eszköz leköti a figyelmemet, a szépség a maga nemében tökéletes segítség.

Sz. egykori iskolatársai mára kokainbárók. Az enyéim

- szépreményű színészek

- elégedett lángossütők

- közepesen elismert határőrök

- sikeres hajléktalanok.

J. Péterné, nyugalmazott némettanárnő 2007. 07. 30-án felhív a Blaha Lujza tér és Ferenciek tere között szakállat növesztett P. Z. megsegítésére.

alszik bennem az érdeklődés, a villamos is