Szólj hozzá!
Amennyivel többet tudok ma a zenéről, mint tegnap ilyenkor:
- Gábor Áron ágyúöntödéje
- Damjanich János pisztolykészlete.
Legközelebb legalább kis ágyúdörgés vagy fegyvercsörgés legyen, ha már zenét nem hallgatunk. Az érzéki élmények szerelmese vagyok.
Feri szerint pótolhatatlan voltam a kabaréban. Nélkülem ő nem is folytatja. Erre csak annyit mondhatok: Juditka, a gecit töröld fel, kérlek.
Várom a különböző orvosokat és pilótákat, hogy engedjenek bepillantást az idegrendszerükbe. Vagy művész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek.
Hatalom, fürtös tévedés, anyám az erkélyen, nagyapád koporsóban. Nem tudunk egymáshoz szólni, én most is azt mondom - így, alkotóilag: - ha már melodráma, legyen ízléstelen, de ne történjen velem.
Döbbenetes önzőséggel szembesültem. Nem szerettek engem. A többiek meg szintén nem. Unom a sírást. Én egy nevetésre gondolnék. Nincsen minta.
A macskát úgy hívhatnák: Mario, a varázsló. M. meztelenül fekszik a kádban, lement alatta a víz. M. az anyámat jelenti, Mario a macskát. Saját világot saját tövényekkel, hasonló képlettel (úgy mint visszatérő M.- ekkel), kiáltványszerű értelemmel.
Puha irracionalitással, ágymeleg képekkel, mindenekelőtt saját rétet enyhe szellővel.
"A barátnőm." Betagozódtam. Ilyen volt, amikor általános iskolába mentem, megkaptam a Di-Per-Te-t, vagy az érettségi. Ennél csak az lenne végérvényesebb, ha elhelyezkednék egy multinacionális cégnél mint társadalom. Felmenőim dadaista áldozatok, nem kívánok én sem mást.
