Én mint Cilike

aki csak annyit csipeget, mint egy madár, aztán a Kőváry Laci rányit ebéd után, amikor zsíros ujjai a nyáltól fényes csontra tapadnak.

Én mint Cilike

aki fennakad a sorompón, hogy aztán a magasba emelkedve, lábaival kalimpáljon az utasok feje fölött.

 Én mint Cilike

aki gurul, esik, csúszik, ég,

én Cilike

21. század

semmi aktualitása a dolognak, de várj csak, elmozdulok és hanyatt esem.