Úgy szorítom magamhoz a bal lábam, mintha nemes történet részese lennék (alvó, beteg gyermekem ne vegyék el tőlem). Ez mindazonáltal csak az én bal lábam és az én álmatlan éjszakám, aminek még nincs vége.
5 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://julisom.blog.hu/api/trackback/id/tr355208609
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ismeretlen_59850 2007.01.17. 07:42:06
a puhatestű éjszaka ma engem se tisztelt sok álommal. hideg, fagyos hegyoldal ez, melyen kis sátramban vacogva próbálok értelmet lelni a nagy káoszban idebenn. jóéjt?
Ismeretlen_18667 2007.01.17. 08:23:24
sajnos most sem. megyek felolvasni Pósalaki bácsihoz.
pantomimlajhár (22, fehér, nő, kis horzsolással a szerotonin szintjén) · http://tequilarapido.freeblog.hu 2007.01.17. 09:40:09
de irigyellek. én nem megyek, mondjátok meg pósalaki bácsinak, hogy kőbányán vagyok eltemetve.
Ismeretlen_18667 2007.01.17. 10:27:15
én se ahhoz a pósalaki bácsihoz mentem, hanem egy sokkal rosszabbhoz, aki már haza is küldött a díszburkolók karjaiba - holnap jönnek értem és bevisznek
Ismeretlen_59850 2007.01.17. 19:52:21
remek a mai nap, persze attól eltekintve hogy szörnyű.