Janó túl van jón és rosszon. Tíz év pornó Kovival, aztán kaszkadőrködés, és most a pisztolytáskáért felelős, de a derékszíjért már nem, mégis egy egész éjszakát kint tölt a hidegben. A házasságtól fél, mint a tűztől. Inkább velem tölt kint egy egész éjszakát a hidegben, amíg a pisztolytáskáért felel, de a derékszíjért már nem. A gázgyári lakótelep sárga házai között körözünk az autóval. Aki behajol az ablakon, azt mondja, itt olyan meleg van, mint a Pokolban. Janó a meleget szereti, annyira utál fázni, hogy az nem igaz. Egyedül jó, meg a melegben. Játszik már a pisztolytáska? Nem. Senki sem tud olyan jó bablevest csinálni, mint a jó öreg Janó. Nade nem kell erkölcsileg elítélni ezért, a pornó is csak olyan, mint ez, nekem elhiheted. Úgy hívtam őket: bontott csirkék - egyik olyan, mint a másik. A terméskövekért, amik az előszobájában vannak, mindenki kineveti, neki viszont mindegy, ő ül hajnalban a meleg kocsiban, és beajánl és támogat és túl van jón és rosszon.

Nem győzök szabadkozni a barackszínű törülköző előtt, amiért hirtelen mégis inkább a rózsaszínt választottam. Lesütöm a szemem, amint a rózsaszínnel a fürdőszobába tartok, és latolgatom, hogyan fogja ezt a barackszínű megbosszulni rajtam. Egy sötét, beteg éjszakán ő fog visszanézni rám. Barackszínű lesz a borogatás vagy barackszínű a várás, a keserű koplalás. A hányinger, a szorongás a fürdőszobában, a hidegrázás, az olvasás. Barackszínű lesz ennek a döntésnek a súlyos emléke, hogy a rózsaszínt előbb, barackszínű a meggyőződés, hogy a törülközőkben erő van, hogy sújtsanak, vagy felemeljenek.

Ma megrendeltem a készülékeket, és felkötöttem a bajuszkötőmet.

Van benne exhibicionizmus.

- Szilaj zenét hallgatsz, te! - kiált, és becsárdásozik a szobába, és addig csárdásozik, amíg észre nem veszem, nevetek neki, és akkor megy csak ki. És pár taktus múlva megint visszajön, ott csárdásozik az ajtó mögött, aztán előtte, és nekem mókázik és velem vígad. - Jól van már - mondom én - legyen elég, és akkor szótlanul kicsárdásozik, és nem jön többet vissza.

Kata vitt, és én mindenhol leégettem. Különböző, szőke hajú nők között mentünk, akikkel kapcsolatba kellett kerülnöm. Az egyikhez egész közel kerültem, láttam, hogy - ahol volt -elaludta a lábszőrét, teljesen a bőre alá simult. Egy-egy szál viágosan kirajzolódott: a nő adjusztálása pontatlan volt. Nem csak szálak aludtak helyenként a bőre alatt, de a szeme körül a fekete festék is akadozott, rendetlenül fénylett ki  belőle a szeme, amit még nem hagyott el teljesen az élet.

"eszembe ötlöttél. jó, hogy vagy; bár olykor bánom, hogy ezt
tudom.
ezt vajon tudnám, hogy ha nem lennél?!*
akkor te most vagy?! vagy most csak az eszemben?"

*itt pedig lenne egy kegyetlen logikai kérdésem. **ti pedig vessetek máglyára minden líragyilkos logikust

válaszoltam, jó, hogy vagy romantikus, vagyok vajon nem cinikus? vagyok borzasztó**, és örömmel tölt ez minket el.