Nem is mondtam: augusztusban Párizsban jártam, most pedig Berlinbe készülök. Párizsban szívesen élnék. Nemrég még makimajomnak képzeltem magam, de két éve macskatudatom van.

Esténként nincs meg, de hirtelenségben a büntető Isten, a templomban csendesen alvó, a hang nélkül suhanó vonaton a szeme fényében, kegyelemteljes, áldott Isten, hosszantartó, mint az út.

Van mindig izzó opálom, jégláng lobog benne

van jégkertem,

zöld topáz - olyan, mint a macska szeme.

Szirmok az asztalomon, kristályok, fehér pávák a házi feladatban.

Megint jéglángok álmomban, szoborférfiak és aranyszemű nő.

Holddal együtt változó, áttetsző olvasnivaló.

"Az embernek nem lenne szabad megnéznie sem a dolgokat, sem más embereket."

- ebben a tükrökkel övezett birodalomban csillagfényű szigor van,

sugárfertőzött Anselmus diákom, kristályba lészen zuhanásod.

Hol van a nő, aki látta a falakon a férfiak festett képét?

és lettél tenhazád miatt hűlt helyed hamvedre

győzedelmi ének!

fejkönyv, erős gerinc.

nehéz lapok

Kilencezer-huszonnégy napot éltem, és ez idő alatt nem kaptam

vattacukrot, egyszer sem.

Felhős homlokú anyám és borús tekintetű apám azért nemzett, hogy ne egyek

vattacukrot, egyszer sem.

Hogy egyedül éljem le az életem

kilencezer-huszonnégy napját,

egy ónkalitkában, szeretetteljes rozsdában, kulcs nélkül.

Addig vágom a kenyeret, amíg a penészes részek el nem tűnnek, aztán, amikor megváltunk a zöldtől, a kenyér is elfogyott.