ha a halálomig keresem: "tiszta vízű tó", "tiszta forrás", itt csak szennyvíztisztító. könnyes készülékeket és teljesen élhetetlen formákat, színeket sírni támad kedvem, ha arra gondolok, hogy a tiszta vizet nem teremthetem meg. nyakig mocskos munka, és mindenütt a hangtalan esetlegesség kegyetlen, ragadó szutyka. megint tudás, újra halál, forrás. ez a körforgás rendszeres szorongás, oldódás és bomlás
az asztalon nem használt parancsikonok vannak, ma végre háromszor is nyakba borultam, két kis suttyó és egy selyemfiú, aki maga sem tudja
én azonban tudatos vagyok ("mozgásod esztétikus, de nem etikus")
na, de mégis utolért a szilárdtestmechanikus
felvetették, hogy beszéljek a fiatal lányok fantáziáiról. nagyszerű! - viháncolt anyukám. a fiúk ablakba ültettek és a számba adták, így aztán sok újat nem mondtam, de felvetettem egy-két intellektuális természetű problémát. ugyanakkor észrevettem, hogy a dobogásokat és repedéseket már elfelejtettem, és mindenki mást dobol helyettem. ilyen szigorúan oszt, ad és visszavesz (és amikor újra ad, megint visszavesz). eddig képekkel mantráztam benn a sötét házban, de ha két lábbal kell modellálni a helyzetet, egymástól tisztes távolságba teszem őket.
mint elefánt az elefántboltban, J. a J.-szobában, meleg tej csorog a falon, és az csöpög az ujjai közül,
ahogy mindig mozdulni szokott, úgy mozdul
állapota olyan állapot
a vajszavakat bírja el, a vajgondolatokat, a leglágyabb képzőket és határozókat, az elkent képeket, a helyükön bomló mozdulásokat
önmagukat éltető önmagukat
sem jelentő tartalmakat
Miután Kisjézust végiggurítottam a falun, felébredt bennem az anyai ösztön. K. J. a babakocsijából kacsintott összeszorított foggal erölködő anyjára, elbír-e, és fényképezett egy halszemet a glóriámról, és elfogadta a piskótaroládot. Később is kapott: a vonaton dióskiflit, más alkalommal zsemlét, kekszet. Ez egy okos, érzékeny gyerek, csendesen eszik és halkan gurul, ez meg fog érkezni a rendeltetési helyére.