Tizenöt kellemes és kellemetlen meglepetés naponta.

Van, hogy az idiotizmus okleveles oktatója kerekezik szembe velem, fested-e a hajad, kékre fested a szemed, van, hogy lüktet az ujjam, mert elérhető vagyok. Én a magam részéről mindig elérhető vagyok, amikor itt vagyok, a legközelebb vagyok. Addig pedig ragadok, amíg csalódást okozok. Van, hogy leteper - ez is munkaviszony - alig ismert alkalmatlanságom. Körbekörbe járja a várost, hordja a szemetet, lábujjára csavarodik egy mocskos cérnaszál.

A talpam - megfogta a cipő, ez kivételesen nem betegség. Az ujjam be van pólyálva, az arcomon X alakú ragtapasz, mint Tomnak. A lábamon elkapart sebek és vágás a sarkamon. Kóvályog a fejem a sok élménytől: a franciáktól, az olaszoktól és a magyaroktól. A magyaroktól a legjobban: olyan sokfélék, midegyik más: mást és mást tudnak, az alkatuk is különböző. Van kedves és aggályos, nyűgös és éber, készséges és nehézkes közöttük. De mindig meglepnek, egyszerűen nem tudok kiigazodni rajtuk.

Bármihez nyúlok, arannyá válik a kezemben. Fortuna kíséri lépteim, és kitart mellettem. Munkámmal jól haladok. Kapcsolataim, melyeket ez időben kötök, később segíteni fognak utamon. A kedvesemmel folytatott beszélgetések varázsként hatnak rám.