nem is gondoltam, hogy ez egy ilyen csillag

csillag csillag csillag csillag

mára újra képes vagyok az "s" és "cs" hangzók viszonylag szabályos ejtésére

a zoknim a talpam alá gyűrődött, a cipőfűzőm kúszik a földön. jégfényű tér volt télen, most tompa az éles hajnali kék. nem alszom, inkább felkerekedek, utcákon sétálok keresztül. valaki madarat etet, hollószárny suhan a fejem felett. kékfényű, nyugodt, hajnali véglet, végre lehet egyedül, elfelé menet. végre belesimulni egy kérdés helyett, egyenesen bármerre folyékony, kék menet.

Ritkás az aljnövényzet. Csak egy-két zokni van elszórva, hiányzik ez, ha nem nézek oda? Mindjárt kiderül. A pehelysúlyú birkózót értetlen veszem körül. Tavaly azt találtam mondani, hogy minden nem papírvékony test csak tévedés, a természet ajándéka, de nem nekem. Némelyik papírvékony test is téves, annak bizonyul. Téves az enyém is, bármilyen. Az is az: vagyok a természet tévedése vagy a természet a tévedésem félreértése. Ez itt egy pehelysúlyú, buta játék, macskaperspektívából. Az egységért még teperni kell, most én csak ezt látom. Ezt: nem, amit látni kell, hanem a sarokban a port vagy a zoknit a szék alatt, csupa apróságokat.

apróságokat

Miért végződik minden egy matracon? Mentsétek meg a fiúkat a közös munkától!

Női operatőrt, női világíosítót, női asszisztenst, női animátort! Női gyártást! Női producert! Tanárnőt! Színésznőt!

Női ápolót, pszichológusnőt! Kitartást. Rendszeres munkaidőt!

ID-BEAT

SABLON-BEAT

megeszem, hogy ne akarjam többet megenni szétszedem, ne lépjek hátra a szétesésétől belegyalogolok, hogy tudjam, mi van ott. megbetegítem, hogy ne féltsem a betegségtől, soha nem kell többet óvatosnak lenni. vadul próbálom az időt, legyen mindig jelen

Fiam, fiam, miért vagy ilyen gyáva? Hogy fogsz így megtanulni harmonikázni? Nincsen benned semmi kitartás.