ez a Biki duktusa, jobb pillanataiban ez a Biki duktusa, ta ta tta ta

Szeretettel a Szelíd Erőszaknak, Cs-nek (Sz. E.-nek)

Most már az anyád mondja neked, hogy jó vagy, értem, nekem nem hiszed, pedig bennem is az anyád keresed. Sose lesz elég, amit beszélek, nem elég a tanár úr, a tanárnő sem, a komplex apád sem, és az összes pótlása, szegény drágám, a válság - és nem gyógyíthatom-, hogy soha soha nem dícsért meg az a festetlen, puritán, kegyetlen anyád.

Jobb, mint sok más, de nem tudom, mi ez: minden álomban beton- és érzelemrengeteg. Sírva, de kisimulva ébredek. Ez nem szomorúság, mély részvétel az alvásban, a legmélyebb.

F. tanár úr és nagymama (az erőszakosabbik) koncepciós perbe fognak: amit teljesítettem, senkinek nem elég, de főleg alkalmas vagyok  farizeusok áldozata lenni. Most nem azér, a nagymama se buta, csak így ketten, az F. tanár úrral - hát, mit mondjak, bornírt egy társaság.