Szerintem ma már nincs fa.

Konzultáció a tapasztalattal

Értetlenségből épített magának várat. Nem akarok, nem akarok változtatni. Hiszékenységből fújt gömböt, a gömbben reggelizett, a gömbben írt. Figyelj rám: ez ez. Ez ezzel azonos. Nem ismerem fel, nem ismerem fel. Autisztikus küzdelmet az éretlennel nem, kevés vagyok hozzá, öreg és értetlen.

"Watching tv, remote controle, Nova Screen, Nova Screen" Ez a dal egy újfajta tévéképernyőről szól (Nova Screen), szeretném küldeni szüleimnek, barátaimnak és az unokatestvéremnek.

Tudom, mi volt ez! A plazmatévé-komplexus.

Alulról nézni a vásznat? Hogy lehet egy mozit olyan kényelmetlenül berendezni, hogy csak a székek alatt jusson hely? A filmet alulról kelljen néznem, egy zsebtükörnyi monitoron, és a vásznat csak sejtsem? Nincsen bennem felháborodás, csak csodálkozás a rossz pozíción és a heveny gusztustalanságon, hogy ilyen kis helyet kapok, és a bársonyülésre fel, zsemlegombócot köpök. Mi nyomorított meg ennyire?

Kádba lépés előtt a levett ruhákra állok, melegítik a talpam. A fotel karfájáról leesik a halom. Egyetlen állítás, a mondat, amire a hideg talpnak szüksége van.

"Felmosórongy az, ami annak vallja magát."

Édesanyám

Működő erők játéka vagyok, el van képzelve a világ. Fájdalmasat tapasztalok. Létezem, és nyomot hagyok, vérig sértett kézzel.  El van tévedve a hibám  eltévedve minden szabály eltéved a hatoldalú végtelenbe minden irány. Nem én tehetek róla

hanem az összenyomott oldalak közül hiányzó hiány.