A többinek se a színe, se a szaga, se az állaga nem olyan, most mégis bele kell törődni, hogy nem lesz kit szopni. Ami még hagyján, de a szakmai előmenetelem is akadályba ütközött, ez az akadály lassan szivárgó tehetségtelenségem és akadozó akaratom. Ehhez innen oda több erő kell, és több akarat. Itt egy kicsit megtorpantam. Hirtelen nem tudok mást tenni, ha gyengéd szavakra vágyom, mint bekapcsolni az internetet, és rákeresni a gyengéd szavak oldalra. Itt több dolog keveredik, ígértem, hogy világos leszek: a test, a lélek, és lassan kezdődik a pszichoszomatika, az egy nehéz munka. Azt hiszem, ennyi terhet egyszerre nem tudok elviselni, ezért most - mint mindig - majd mondom, hogy meg akarok halni, aztán holnap rámköszön egy szaloncukor, és a szorongattatásban mindjárt kicsit feloldódom.

De rossz sejtéseim vannak: a holnapi nap F. t.ú. ki fog osztani. Mondatai úgy fognak kezdődni: "Miért nem...?". Helyenként méltatlankodásba fulladnak, és hogy lehet-hanghordozással, csodálkozó szemekkel megint egy "Miért nem...?" érkezik majd a túlfinomultak érthetetlen!-országából.

12.00 és 13.45 között, maga alá gyűr a szorongás, nem szeretnék beszélni róla. 14.00-kor elmondhatom, hogy Witkiewicz-et olvasok, ez némi tiszteletet fog ébreszteni K. Z. t. ú.-ban. Nem sokkal később ki fog derülni, hogy csak a tizenötödik oldalon tartok, ami  levon a hír értékéből, de mindjárt kárpótolom kékszemű, kétajtós szabadkozásommal.

Ami ezután következik, az nem érdekes. Lányokkal fogok találkozni, akik erőszakosabbak és szelídebbek nálam, de kevésbé érzékenyek, és mind nyugtatót szednek. Nem tudom, hogy mennyien lesznek. Este ismét szembesülnöm kell az alkalmatlanságommal, ez nagyon fájdalmas, most belém is hasított, most, hogy bejártam a kört, hogy visszaértem, hogy éppen itt tartok most, és alig merem elengedni az egeret.

Lehet, hogy többet nem foghatom érzelmi okokra a snittelésben jelentkező görcsöt és vizuális rövidzárlatot. Nem feltétlenül a szopás miatt volt. Lehet, hogy egyszerűen nem látok, és legyen bármilyen analitikus a gondolkozásom, a szükségestől jóval elmarad. 

A ....-t, a ...-t, a ...-t csak hírből ismerem. Siker, megbecsülés, szerelem.

Erényt kellene kovácsolni a félelemből, a mókuskerékből, a lemingből, a porcelánbabából. Ha mindezek a rossz tulajdonságaim egyszer jóra fordulnának, sikeresebb, boldogabb, érthetőbb lehetnék. Ha nem felejtene el átjárni az élet. Ha nem lennék szellemileg rest.

Holnap folytatom, akkor elbeszélem a keddi napot.