Hetente kétszer nyílik a zöld kertkapu, és én még mindig nem gondolom, hogy képes leszek összekötni az életemet bárkivel. Olyan szép ez a kis kert, zöld, mint a kertkapu és nem nyikorog, lent fű, fehér virág, fönt madár. Az óvódából ismerem a természetet, a füvet meg bizonyos terméseket, a kertnek az illatát, a gyerekrajz színű fát, a fehér virágot és a madarat. Hetente kétszer itt vagyok, befelé megyek, kifelé jövök, itt voltam, magamat hoztam, kivittem, nem változtam.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.