2005\11\13

Álmomban ma kis híján gyors kézzel kivégeztek, pedig nem csináltam semmit sem, csak megettem a szilvaresztet. Bevitték  Papát, és be a Nagymamát. Odesszai lépcsőn, üvegtető alatt keresgéltem őket, valaki keserűsót kavargatott, félúton kérdezte, hogy mik a kilátások. A félretett telefon családi nemtörődömségemet hányta a szememre, épp Sz.-szel beszéltem, és félre kellett tennem, mert meglepő dolgok történtek a családban, amiket eddig észre sem vettem. Bevitték Papát és Nagymamát az üvegtető alá, mi több: Papa maga ment be, bevonult az intézetbe. Meglepetésemben a telefont is félretettem. De én csak Sz.-re figyeltem, későn raktam félre, és csak lelkiismerettel. Anyácskám szólt, keserűsós kilátások. Miért is válaszoltam a kilátásra  nemmel, aztán két igennel, érteni nem értem. Hogy a kicsengése jó legyen, ötünk körül forgó elmeállapotban, koszos üvegfalú, magaslépcsős házban.

2005\11\13

Hogy néz a macska az édes, kiömlött földre? Mindjárt kap érte. Macska, föld... világosságot, megyek, és csiholok, hogy feleannyi diát tiporjak, mint vakon. A vízesés zubog a falban, inog a lámpa és karc a tükör. Színtelen vodka, hangtalan tiszta, alszik a konyha, alszik a macska. A papucsban nehéz testtel, egészséges, ép a lélek, éber fejjel, égő szemmel, egyenesen, én is aludni térek. (P.-nek)

2005\11\13

A dohányszagú szobáról, hogy milyen reménytelen, hogy itt valaha tiszta levegő legyen, hogy nem kell maximalistának lenni és hogy hogyan halad a vér az erekben, amikor olyan fáradt-lomha az ember. Hogy hogyan fog haladni a vér az erekben holnap, olyan lassan vándorol, nem fognak rólunk táncosnőt mintázni. Olyan nehéz lesz felállni, olyan lassan fog haladni a vér az erekben, de ha találkozunk, ezt is elfelejtem. Így rángatja ki az ajtón a társas lény.

2005\11\09

 

a szerelem változik a harcosokkal csillagosok katonák hol itt van hol láthatatlan idegen szól a közös fal ha a lövő nincs a képben ha a lőtt a képenkívüliség  keret volt tegnapelőtt

2005\11\09

Leesne a vajaskenyér, le a vajas felével. Elkapom, hirtelen magamhoz szorítom. Nem esett le, harapok hármat, az enyém, az enyém maradt.

2005\11\09

Könnyen kiengesztelhető történet, szelíd, mint egy felgöngyölt bársonyszőnyeg.

süti beállítások módosítása