Ma még csak banánt eszem az utcán és képzeletben táncolok, ide meg oda rakok, fésülködöm, telefonálok, belemondják, holnap hogyha harcolok, a hajamba nyúl a francia újhullám akkoris, eszter megmutatja, hogy mozogjak, kire nézzek. Övé a látás fölénye, enyém a játék szembeötlő szemtelensége és két lábon járó, kitartó szégyene, hogy mindent felveszek, amit rámdobnak, és mindent elmondok, mindent megeszek, amit a számba adnak, és mindent megoldok, ha elvárnak, megváltoztatnak és gombostűre szúrnak.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://julisom.blog.hu/api/trackback/id/tr1005208023
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.