Én is ide jutottam, gyerek nélkül, pusztán a rövid élet védelmében. És az általam sokat kritizált Mester is valami hasonlót állít ebben az interjújában, legalábbis arra a - legtipikusabb - esetre vonatkozóan, amikor a két félnek annyira eltérőek a vitaeszközei, de a dimenziói is, hogy ezt az asszertív / edukációs tevékenységet nincs értelme kifejteni. Én is csodálattal nézem az eredmény nélküli, rendszeres és szenvedélyes vitatkozókat, micsoda drive, micsoda vakhit, micsoda lelkesedés.

Vagy szorongás annak a beigazolódásától, hogy kevesebb dologra van ráhatásunk, mint hinnénk. Erről sajnos mindig a második világháború elleni(!) tüntetés(!) jut eszembe, hát, az is egy szép kezdeményezés volt.

Egyébként nem vagyok nihilista, az csak a cím. Küzdeni is szoktam. Inkább belátásnak mondanám ezt.