"Tegnap éjjel tizenegykor szállt le a repülő. Emlékeszem az utolsó negyedórában kitaláltam, hogy már nem lesz metró, és elegánsan taxival megyek haza. De aztán valami nagyon mély, elemi gátlás visszahúzott, felültem a reptérbuszra, majd beletörődően átszálltam a metrópótlóra, végül szó szerint bőrigáztam hazáig."

Na, ez az! Én múlt vasárnap - életemben másodszor - felülkerekedtem ezen a gátlásomon.

Taxi!

Felnőttes, praktikus érzés volt! Ugyanakkor vad és vakmerő! Akadályt nem ismerő! 

Költök!

Fizetek, hogy másnap dolgozhassak - és megkeressem a pénzt, amivel fedezhetem a taxit a következő olyan esetben, amikor sürgősen dolgozni kell.

Amióta betöltöttem a harmincat, állandóan határokkal álmodom. És végességre ébredek!

Nagykorú lettem!

Láthatatlan dolgokra költök, sokat.

Na, már az első deperszonalizációs élményemen is túl vagyok: ma megláttam a nevemet a levelezőrendszerben, és teljesen meglepődtem, hogy az a bizarr betűsor engem fed.

Nagykorú lettem!

Már nemcsak lakást adok ki, de a vércukrom is ingadozik, és magas a TSH-m!