Először is átugrott a nyuszi anyám válla fölött, mire rikoltozni kezdtem vele, hogy miért nem vigyáz. Nem látod, hogy leesett?! Mögéd esett a nyúl! Nincs jó passzban, egy ekkora ugrást már nem bír el, most mit állsz itt, ne tátsd a szád!

Aztán hallottam, hogy M. beszél hozzám, de valami nyomás alatt tartotta az agyamat, leárnyékolt egy területet, és nem érzékeltem a mondatokat, csak az összefüggő beszéd textúráját (biztos a fülzúgás), nem hatolt el hozzám a tartalom. Tovább kiabáltam vele: mem érti hogy nem értek semmit? Kétségbeestünk. Utána mutatott egy fényképezőgépet, amiről én, a család memóriája, nem tudtam megállapítani, mikor is kaphattam. Ez az, amit tavaly...? És már láttam is M. arcán a kétségbeesést, ha már erre sem emlékszem, akkor szétzilálta az agyamat a zúgás, akkor itt már komoly baj van.