E. egy ilyen kis keresztény neszeszerben hozza el hozzám a gyerekét*, aki nem gyerek még, csak egy neszeszerben is elférő, kezdetleges, keskeny és hosszúkás, puha testű élőlény, de főleg nagyon apró és érzékeny, gombszemei vannak és nagyon kell vigyázni rá. És én, ahogy dédelgetem, leengedem a földre mászni, egyszercsak már nincs meg többet a feje. A feje nem volt kezdetleges, egy jól felismerhető, kerek és hamvas csecsemőfej volt, az ilyen nem tűnhet el olyan könnyen.

Ezek után elmegyük egy feminista londoni magyarral menüt enni. Miközben a választást fontolgatom A és B menü között, dolgozik bennem, hogy ott hagytam E-t, egy csecsemővel, akinek miattam nincs feje. Teljesen egyértelmű, hogy egy erköcsi nulla vagyok, de valamiért ezt engedik nekem, senkinek még csak eszélbe sem jut meggátolni. Se E.-nek, se a Jóistennek. Csak nem attól ijedtem meg, hogy valaki azt mondta a héten, van szabad akarat?

* saját varrású textiltok, ami csak keresztény / sok gyermekes, vagy az agglomerációban élő családokban fordul elő