- A tojás főzővizébe kis kanál szódabikarbónát kell szórni, így a tojás könnyen hámozhatóvá válik főzés után.
- Kösz, majd megpróbálom, bár szinte elhanyagolható gondot okozott. Nem szoktam tojást főzni.
- Nem arra van megoldás, ami gondot okoz!
Egy fővárosi iskola igazgatója, akinek lepecsételt, aláírt, bescannelt dokumentumban küldtük el szándéknyilatkozatunkat, brumika névvel ellátott címről küldte el jóváhagyó válaszát.
Tévedtem. Megdőlt a rekord: ma az igazgató asszony Szopó Attilánét ajánlotta a figyelmünkbe, amivel még nem is lett volna olyan nagy baj, talán meg tudtam volna győzni magam, hogy akusztikai baleset áldozata lettem, talán sikerült volna elhessegetni a kísértést, ha rögtön jön a következő mondat, és ha a kotnyeles gyakornok nem kérdez vissza ártatlan arccal, hogy "Elnézést, milyen Attiláné?", mire az Igazgatónő hidegvérrel és jól artikuláltan megismétli, hogy Szopó - amire nálam elszabadult a pokol.
Nem véletlenül nem dolgozom olyan munkakörben, ami diplomáciai készségeket igényel.
El nem tudtam képzelni, mi jöhet még az Irha Melinda után, de ez jött:
"Iskolánk pszichológusa: Görcsös Tamás".
Nem jellemző rám az elhamarkodott ítéletalkotás, de most már ki merem mondani: ez a bérlő egy gyakorló elmebeteg. Elköltözése óta, meghatározott ritmusban, két naponta még utánam dob egy levelet, hogy "Shame on you." Majd két nap múlva újra látom, hogy Joan írt, nem merem megnyitni, aztán elmegyek jógázni, visszajövök, elszánom magam, és ott a shame on me. Szerintem van egy ilyen draftja, mint másnak arról, hogy vezetek, nem tudom felvenni, vagy hogy értekezleten vagyok, visszahívlak. Mivel már réges rég visszakapta a pénzét, és egy pillanatig sem vitatkoztam vele se erről, se másról, ez valami kanadai hobbi lehet, vagy egy búcsúzkodó fordulat ("köszönöm a vendéglátást"), nem tudok másra gondolni.
A szomszédomba költözött tömzsi lány úgy tud haza rontani a munkából, mintha egyedül ő dolgozna az egész régióban, és az ő vállán kapaszkodna fel Magyarország elöregedőben lévő népessége a karosszékből.
"Nekem grafomotoros zavarom van, sosem írok alá ugyanúgy kétszer. Nyugodtan írjatok alá a nevemben, vagy vegyetek le engem onnan."
Az utazók, a legudvariasabbak is, meggyalázzák a helyeket, én úgy tisztelem a tájat, hogy nem megyek oda.
Az hány dioptria, húsz méterről álló f*sznak látni a bicikliút közlekedési lámpájának lelkes biciklista alakú, piros fényjelzését?
(Továbbra sem tudok biciklizni, a buszból néztem.)
Az ártatlan kérdezők védelmében. Google alatt az embernek nincs joga olyan kérdéseket feltenni, hogy "az ki?","az mi?", vagy "ez mit jelent?", azonnal kikap, utána tud nézni. A zug-önfejlesztés nárcizmusa, a legkisebb fölösleges elem elkerülésének illúziója, a tökéletesen hatékony kommunikáció náci ideája, a "Let me google it for you", a "Google is your friend" leereszkedő jótanácsai egy fennakadásmentes, tévedhetetlen, vagyis gyengeségeit takargató táradalomért. Amelyben az emberek nem vesztegetik arra az idejüket, hogy valamit elmagyaráznak a másiknak. Rá kell keresni, van-e még "emberhez intézhető kérdés"!
Régi tömegek erkölcsileg automatikusan mentesülnek az individuális elégtelenség mindannyiunkat terhelő vádja alól. Tevékenységük befejezett, nem lehet már őket bántani, csak elemezni. Senki nem merészkedik közel hozzájuk a jobbítás szándékával (halott tömegeknek nincs szükségük életvezetési tanácsokra). Hatalommal bírnak fölöttünk, erkölcsileg előnyben vannak - mert bár mi megítélhetjük őket, anélkül, hogy válaszolhatnának, és ez kétségtelen kommunikációs fölény, ráadásul úgy gondoljuk, több tudás áll rendelkezésünkre, mint nekik - a befejezettség tapasztalata mégis az övék, mi a régi társadalmakhoz képest csak érvénytelen gyerekek vagyunk. Ők nem tűnnek naponta határtalanul hibásnak és nincs már szükségük több felmentésre.
Mindenkori életszemléletünk valaminek a nem megvalósulásából, az az iránti olthatatlan vágyból (amely logikusnak beállított igényként jelentkezik), a nem megfelelés bűntudatából és folyamatos, lelkiismeretes bűntudatkeltésből áll: legyen szó a jó kereszténység, a jóízlés, a jó illem, a növekvő gazdaság, vagy a paleo életmód eszményéről. A büntetés mindig ott liheg a sarkunkban, és nem engedi, hogy önfeledten forduljunk a valóság felé, mert előtte erkölcsi kötelességünk régivé és eszményivé, megfelelővé, vagyis tökéletessé válni.