Egész, hosszú életemet azzal töltöttem, hogy embereket próbáltam rávenni olyasmire, amire alkatuknál fogva semmilyen hajlandóságot nem mutatnak.

Például Papát arra, hogy vigyen le a Károlyi kertbe játszani. A távolságból, melyet  a hajlandóság teljes hiányának felismerése mára teremtett, egészen elképesztőnek tűnik a kérés, amelyet szombat délutánonként hozzá intéztem.

Épp ilyen kilátástalan vállalkozás tévés vágóval ízlésről vitatkozni, filmoperatőrrel randevút megbeszélni vagy a mobiltelefon létezése óta megspórolni a találkozók megbeszélésével járó, mintegy 4-5, semmibe vezető kommunikációs aktust. De mind közül legnehezebb az apák felébresztése. Meg is lehet halni úgy, hogy nem sikerül.