A média ma felszólított, hogy legyek természeti nép, lépjek ki a valahova való odaszületési komfortzónámból, és legyek jobb ember, vagy inkább jobb nép, szabadabb élet, közösségibb hagyomány.
Bár sajnálatos módon az utóbbi időben a hunzákhoz is eljutottak a feldolgozott élelmiszerek, ezért egyre több emésztési panasz és negatív gondolat jelentkezik náluk is.
Miután kezembe fogtam a ló-prospektust, és gyanútlanul átmentem vele a forgóajtón, kint egy ártól nyakig ellepett, nagytestű faló ült a szennyvízben. Félő volt, hogy minden egyre valóságosabbá válik, és míg bent csak könnyed látványosságot ígért a ló-szórólap, most itt látom teljes valójában az elcsuklott lószobrot, és hogy nincs menekvés, mert a következő lépés egy igazi, halott ló lesz.
Nem tudtam megfürödni az úszómedencében (ez megtörtént eseményen alapul), és az indulás előtt még szerettem volna. Sok az úszómedencés álmom, de olyan még nem volt, hogy álmomban is csak képzeletben létezik a víz. Hazaindulás előtt még gyorsan felszálltam egy buszra, ami állítólag a kék medecéhez visz, de Hebronban tett le. Még soha nem láttam ilyen üres, militáris teret, sehol egy ropogó lőfegyver, csak a messzi, üres sík, figyelő repülőgéppel, meg a kifutópálya minden irányba. Letettek a semmiben, és előbb-utóbb háború lesz.
A bérletpénztárban ülő hölgy rápillantott az igazolványomban a fotóra, és felkiáltott, hogy "Jaj de aranyos!".
Én csoszogok leghátul. Látom a hallókészülékek csalafinta ívét, amint tekerednek a ráncos fülek köré, s hallom a csípőprotézisek monoton kattogását.
Mindenkivel annyi új dolog történik. Az új tömege megállíthatatlan. Az új elől nincs menekvés. Abban segít a polgári élet, hogy mindez áttekinthetőbb legyen.