felvetették, hogy beszéljek a fiatal lányok fantáziáiról. nagyszerű! - viháncolt anyukám. a fiúk ablakba ültettek és a számba adták, így aztán sok újat nem mondtam, de felvetettem egy-két intellektuális természetű problémát. ugyanakkor észrevettem, hogy a dobogásokat és repedéseket már elfelejtettem, és mindenki mást dobol helyettem. ilyen szigorúan oszt, ad és visszavesz (és amikor újra ad, megint visszavesz). eddig képekkel mantráztam benn a sötét házban, de ha két lábbal kell modellálni a helyzetet, egymástól tisztes távolságba teszem őket.

mint elefánt az elefántboltban, J. a J.-szobában, meleg tej  csorog a falon, és az csöpög az ujjai közül, 

ahogy mindig mozdulni szokott, úgy mozdul

állapota olyan állapot

a vajszavakat bírja el, a vajgondolatokat, a leglágyabb képzőket és határozókat, az elkent képeket, a helyükön bomló mozdulásokat

önmagukat éltető önmagukat

sem jelentő tartalmakat

Miután Kisjézust végiggurítottam a falun, felébredt bennem az anyai ösztön. K. J. a babakocsijából kacsintott összeszorított foggal erölködő anyjára, elbír-e, és fényképezett egy halszemet a glóriámról, és elfogadta a piskótaroládot. Később is kapott: a vonaton dióskiflit, más alkalommal zsemlét, kekszet. Ez egy okos, érzékeny gyerek, csendesen eszik és halkan gurul, ez meg fog érkezni a rendeltetési helyére.

Nelli azért kapta meg a bolond fotográfus szépséges segédjét, mert szerette volna.

Egy üveg bor átfedés és Nelli - az élet azoké a nőké, akik megművelik. Ennyi telik: részt veszek, de kihull a kezemből, a testbeszéd még nekem szól, aztán elönti a vér. Márványból nézem a házasságot, végignézem, koccintsatok. Itt volt egy koccintás-hang, itt van egy halott. Az nyer, aki bírja az alkoholt, egy erős pillanatot.

Tizenöt kellemes és kellemetlen meglepetés naponta.

Van, hogy az idiotizmus okleveles oktatója kerekezik szembe velem, fested-e a hajad, kékre fested a szemed, van, hogy lüktet az ujjam, mert elérhető vagyok. Én a magam részéről mindig elérhető vagyok, amikor itt vagyok, a legközelebb vagyok. Addig pedig ragadok, amíg csalódást okozok. Van, hogy leteper - ez is munkaviszony - alig ismert alkalmatlanságom. Körbekörbe járja a várost, hordja a szemetet, lábujjára csavarodik egy mocskos cérnaszál.

A talpam - megfogta a cipő, ez kivételesen nem betegség. Az ujjam be van pólyálva, az arcomon X alakú ragtapasz, mint Tomnak. A lábamon elkapart sebek és vágás a sarkamon. Kóvályog a fejem a sok élménytől: a franciáktól, az olaszoktól és a magyaroktól. A magyaroktól a legjobban: olyan sokfélék, midegyik más: mást és mást tudnak, az alkatuk is különböző. Van kedves és aggályos, nyűgös és éber, készséges és nehézkes közöttük. De mindig meglepnek, egyszerűen nem tudok kiigazodni rajtuk.

Bármihez nyúlok, arannyá válik a kezemben. Fortuna kíséri lépteim, és kitart mellettem. Munkámmal jól haladok. Kapcsolataim, melyeket ez időben kötök, később segíteni fognak utamon. A kedvesemmel folytatott beszélgetések varázsként hatnak rám.

Fel kell mennie szegénynek a negyedikre aludni, mert holnap estétől dolgozik, és fontos, hogy kialudja magát, friss legyen egész nap és egész éjjel. Az ablaka alatt pedig fúrnak, reggel fél héttől sajnos, így aztán a saját szobájában nem aludhat. Ezért szeretném elkérni a kulcsot.

És most szalad a kulcsért, hiába, ha fémet nyelek is: még mindig ő hajlandó a legtöbbre.

ahol ilyen nehéz súlyok függenek egy cérnán, egy cérnametaforán, ott csak egy ollómetafora segít vagy másnap az idő, kezünkre játszani a cérnatépő súlyokat

a súly valami, ami testével szaggatja a  levegőt és nincs helyette más  

és egy útja van,

ahol az idő valami, ami engedi ereszkedni, esni a súlyokat és nincs helyette más és egy útja van,

ahol a levegő valami, amit a súlyok testével szaggat az idő, közege a testeknek és értelmezője

... a rózsadombi kényelmesek, a hűvösvölgyi vegetáriánusok, a kolozsvári virágos anakronisztikusok, a héberül telefonálók, a buborékban élők, a média, a kamerával mozgó térlátók, az elégedett bölcsészek, a vidékről felkerültek, a kiegyensúlyozott alternatív közgazdászok, a fél lábon pezsgőzők, a fiatal szervezőakrobaták, az önálló kocsmázók, a kopott színészek.

Voltunk a világ közelebbi végén, félidegenek és rosszul megvilágított félismerősök között. Messziről figyeltem őket a kanapéról,  visszakívánkoztam a kertbe - közelebbi kapcsolatokba, újakba, hátha megérkezett már a Bizarrfejű. G. pirossal írta a hátamra, hogy I love Imi, ki az Imi, akin megtörik a stúdiólámpa fénye? Menjünk valahova ma is.  H. B. szedi elő a randikártyáit, és én próbálom nyitva tartani a szemem: jó lenne bebizonyítani hogy nem tudok olvasni, vagy hogy nem akarok, hogy mindig dolgom van, hogy ami fontos, nem érek rá. Ezt szeretném üzenni S.-nek, mert bárhol legyek is, neki üzenek. M. csak belefordul a fotelbe, a Csillagszemű puha pénzt akar, a kis Korrekt egyre nyitottabb.

Nekem még sok dolgom van itt az S. mint semmivel , ma kézbe vegyem? ma nekiszegezem.

(Ennyi győzetlen unalom az udvarló sarokban, magával is cinikus. Milyen nagyszerű hely, milyen csodás a lány. Milyen hiszem, amit tudok, hogy mihamarabb. Hogy mihamarabb megyünk tovább, milyen milyen lehengerlő, milyen parancsoló júliusi este is ez.)

a SZ szimfonisták a H hangot megkondítani N nem merték, később írásba foglaltak helyette mindent M

A színek keverednek (például sárga ruha + kék festék = zöld ruha).