Fel kell mennie szegénynek a negyedikre aludni, mert holnap estétől dolgozik, és fontos, hogy kialudja magát, friss legyen egész nap és egész éjjel. Az ablaka alatt pedig fúrnak, reggel fél héttől sajnos, így aztán a saját szobájában nem aludhat. Ezért szeretném elkérni a kulcsot.
És most szalad a kulcsért, hiába, ha fémet nyelek is: még mindig ő hajlandó a legtöbbre.
ahol ilyen nehéz súlyok függenek egy cérnán, egy cérnametaforán, ott csak egy ollómetafora segít vagy másnap az idő, kezünkre játszani a cérnatépő súlyokat
a súly valami, ami testével szaggatja a levegőt és nincs helyette más
és egy útja van,
ahol az idő valami, ami engedi ereszkedni, esni a súlyokat és nincs helyette más és egy útja van,
ahol a levegő valami, amit a súlyok testével szaggat az idő, közege a testeknek és értelmezője
... a rózsadombi kényelmesek, a hűvösvölgyi vegetáriánusok, a kolozsvári virágos anakronisztikusok, a héberül telefonálók, a buborékban élők, a média, a kamerával mozgó térlátók, az elégedett bölcsészek, a vidékről felkerültek, a kiegyensúlyozott alternatív közgazdászok, a fél lábon pezsgőzők, a fiatal szervezőakrobaták, az önálló kocsmázók, a kopott színészek.
nem állom a sarat, naiv vagyok és érzelemgazdag, egy tört mezei virág. sose gondoltam volna, hogy virág vagyok,
a talpadra tapadtam
lefelé akarok mennide most, hogy így látlak fölfelé menni, én is jobban szeretnék, ha cukor van előttem, cukrot, ha méreg, azt hiszem
Voltunk a világ közelebbi végén, félidegenek és rosszul megvilágított félismerősök között. Messziről figyeltem őket a kanapéról, visszakívánkoztam a kertbe - közelebbi kapcsolatokba, újakba, hátha megérkezett már a Bizarrfejű. G. pirossal írta a hátamra, hogy I love Imi, ki az Imi, akin megtörik a stúdiólámpa fénye? Menjünk valahova ma is. H. B. szedi elő a randikártyáit, és én próbálom nyitva tartani a szemem: jó lenne bebizonyítani hogy nem tudok olvasni, vagy hogy nem akarok, hogy mindig dolgom van, hogy ami fontos, nem érek rá. Ezt szeretném üzenni S.-nek, mert bárhol legyek is, neki üzenek. M. csak belefordul a fotelbe, a Csillagszemű puha pénzt akar, a kis Korrekt egyre nyitottabb.
Nekem még sok dolgom van itt az S. mint semmivel , ma kézbe vegyem? ma nekiszegezem.
(Ennyi győzetlen unalom az udvarló sarokban, magával is cinikus. Milyen nagyszerű hely, milyen csodás a lány. Milyen hiszem, amit tudok, hogy mihamarabb. Hogy mihamarabb megyünk tovább, milyen milyen lehengerlő, milyen parancsoló júliusi este is ez.)
A legpontosabb látvány, a szigorú és igaz miniatűr, legújabban szétmosott, hónunk alatt repített Rippl-Rónay nyomat (visszatérése végképp belterjessé tette az álmaimat). Nemrég tűélességével tűnt fel, most csak pasztell maszatolás. A tudat éjszaka rámküldi a képet, ne lepjen meg reggelre, ha le kell mondani egy időre a körvonalakról.
ez egy jól szervezett, csendes összeomlás
artikulálatlan, könnyed, áteresztő
halkan veszít a fiatalságából
színe nincsen
nincsen értelmező közösség
és nincs hozzá zene
(ami ezzel arányos, azt elmondani sem tudom)
(nekem nem szabadott volna eszközöket adni)
(engem nem szabadott volna kiengedni)
(nem szabadott volna hagyni)
A FŰTŐTEST
Az emlékezés őriz és átalakít, hogy jobban őrizhetővé tegye a fűtőtesteket bizonyos princípiumok szerint, melyek megkönnyítik felidézésüket, víziójukat jobban az ember szellemi képességeihez szabják, világosságuknál és harmóniájuknál fogva e képességek működésének egyensúlyát és harmóniáját készítik elő. E tevékenység neve művészi formálás és kompozíció. Ám e kompozíciókba - e meghatározó alkotáslélektani törvényszerűségnek, a személyiség kiiktathatatlanságának engedelmeskedve, szükségképpen újra és újra beszüremlik az alkotó pszichéjének jelenvalósága, afunkcionalitása. Manifesztációja önérték vagy sallang? Lenyomata az idővel veszít tartósságából, felidézhetősége részlegessé, az utókor számára mindinkább töredezetté válik, míg végezetül - a személyesség esetlegességétől megtisztulva - felfénylik előttünk, a maga teljességében, kozmikus ragyogásában, a terhétől szabadult fűtőtest.
