A foniáternél újra tanulom a hangképzést (pedig mondtam, hogy a Mizapin rozsdásítja a hangszalagjaimat, amint abbahagyom, ismét fényes lesz a hangom). A gyakorlatok visszarántanak az óvodába, bár akkor kevesebb jelentést társítottam egy-egy szóhoz, inkább csak örültem, hogy a szóhoz kép tartozik a fejben, vagy ha még nem tartozik, most megtanuljuk.
Papa (ő 5 éve meghalt, nagyon okos volt és szerette volna, ha jobban szeretik, sosem fogyott ki a szeretetért esedezés eszközeiből, nélkülözött minden stablitást, az egyetlen biztos pont az alkohol volt).
Pipa - Az ipafai papnak fapipája van, nyelvtörő, 1. általánosban az olvasókönyv ("Olvasni tanulok") valahanyadik oldalán, sárga színű illusztrációval.
Pápa - II. János Pál, bár már Ferenc van, de János Pál tovább volt és régebben, beleolvadt a gyerekkoromba. A páűpa nekem ő marad, pedig Ferenc jobb.
Papucs - szegedi papucs, kis piros kordbársony tipegő, rajta mintákkal és fityegőkkel, pomponnal.
Patak - a Rákóczi forrás a Mátrában, éteri boldogsággal töltött el, ha ittunk belőle, már nagyon régóta ki voltam hegyezve a tisztaságra és az ásványi anyagokra.
Péntek - erről a péntek jut eszembe, ami fehér a mentális naptáramban, körülüleli a csütörtök, ami egy gyümölcsös láda 2 db banánnal és egy almával, illetve a szombat, ami kék-fehér, nonfiguratív. Kései felismerésem, hogy a napok a valóságban csak úgy léteznek, a hét felosztása hét napra és a hozzájuk kapcsolt színek - mindez akár máshogy is lehetne.
Perel - biztos van ilyen spanyol rendező
Pópa - Bodor Ádámnál jönnek-mennek a pópák és megnyalják a követ meg belegázolnak a ragyogó szemétbe.
És a többi.