2020\04\26

Rendben, én hajlandó vagyok eltanulni tőle, hogy minden megoldható (egy applikációval, egy szolgáltatással, egy rendeléssel, a Google-lel, egy kis türelemmel, kellő ambícióval, utánanézéssel, pár oldal kinyomtatásával, néhány telefonnal, vagy valamelyik élő családtag megkérdezésével), de cserébe, remélem, ő is megtanulja tőlem, hogy nem minden megoldható.

 

2020\04\25

Milyen későn jöttem rá mindenre! Minden más lett volna, ha mindenre korábban jövök rá. Nem azért, mert most rájöttem volna bármire. Az összes, valaha volt rájövés, aminek korábban kellett volna történnie. Igaz, akkor nem egy ember, hanem egy isten életét élhetném - vagy egy sikeresebb emberét, az meg nem szórakoztató az Istennek. És ha mindenre jókor jövök rá, nem tudjuk a tanulást isteníteni és a szenvedést megtölteni értelemmel. Ha ezt elolvasom egy év múlva, nagyon fogom szégyellni magam, hogy még nem jöttem rá arra, amit egy év múlva már tudni fogok. Még a blaszfémia miatt is mély megbánást tanúsíthatok, a pillanatnyi állapotomtól és átszellemültségemtől függően. Ha éppen valamilyen büntetésemet töltöm jövő tavasszal, több alázatra fogom biztatni magam visszamenőleg. Vagy fogom irigyelni magam, hogy milyen nagy volt a szám 2020-ban, micsoda merészség, kényelem és boldogság.

2020\04\20

Gyönyörű, hangtalan műszer van az ablakom előtt: egy német daru, sárga és egyenletesen mozog, része a kinti élővilágnak. Ahogy elsiklik előttem, olyan természetes, mint a panoráma jobb oldalán a szélben mozduló ágak. Csak sokkal pontosabb, könyörtelenül pontos. Az is, ahogy a daru sárgája az ég kékjébe illeszkedik - mesekönyvek egyszerű színkezelése. Jó dolog a pontos gép. És kellemes a tavasz. Van egy precíz és egy lágy természeti erő, és belefér egyetlen keretbe. Ha kinézek az ablaküvegen, áttekinthetőséget látok, egy jól látható Németországot. Azt, amiért idejöttem és amitől nem tudok itt megmaradni. Az arcomba kapom az igazságot, mint a postaládába a reggeli újságot. Fölösleges megfogalmazni, nem kell vitatkozni róla. Itt van, elérhető, kiveri a szemem. Senki se mondta meg, hogy közben hogy érezzem magam, az igazság-panoráma mellett érezni még bármit lehet.

 

 

2020\04\19

Napsütésben könnyű terveket szőni. Csak ne esőben kellene őket végrehajtani. De minden terv valahol novemberben kell, hogy valósággá váljon. Így van kitalálva.

2020\04\19

Ajándék!

Az a különbség köztem és az általam ismert, vidám életművészek között, hogy ők ösztönösen kötik össze az életüket olyanokkal, akikkel együtt röhöghetnek kínjukban, nekem viszont egyedül kell.

Tegnap éjfélkor betántorgott részegen a szobámba és átadott nekem egy csomagot: egy színes szívekkel tarkított csomagolópapírba rejtett, vaskos meglepetést. Ezt neked hoztam. Ajándék tőlem! (Á, most már értem. Értem a konyhában kallódó celluxot, a csomagolópapír forgácsokat.) Utána felajánlotta, hogy majd ő kibontja a csomagot. Nem volt ideje semmilyen meglepetésnek, sem születésnap, sem karácsony nem állt küszöbön, éreztem is, hogy baj lesz. Kibontotta, egy hatalmas, kemény fedelű könyv volt a papírban, óriás 3D-s pinagyűjtemény. Minden oldalon egy magabiztos, széttárt lábú nő és egy 3D-s szemüveg a könyv belső borítóján. Megnézegettünk pár oldalt, de hamar telítődtem - ekkor egyszer csak összecsapta a könyvet és felkiáltott, hogy megvan az ajándék az öccse 20. születésnapjára! Hát egy 20 éves fiúnak elképzelni sme lehet jobbat. De jó, hogy kibontottuk, így legalább most jött ez a nagyszerű ötlet, kibontás nélkül sose jutott volna az eszébe, hogy valójában kinek való ajándék ez!

2020\04\19

Sivár élet

Egyik reggel félálomban azt mondta: ilyenkor nem tudok figyelni, tudod, amikor még nem ébredtem fel és hat személyiségem van.

Nem, nem tudom. Én is kótyagos vagyok reggelente, de nincs hat személyiségem.

2020\04\18

Díszben pusztulni

Mint amikor Mónika a Barátok köztből felöltözött a mellrákhoz, pontosabban ahhoz, hogy elmenjen a szűrés eredményéért, irodai kosztümben toporgott feszülten a díszlet-gangon - én is így öltöztem fel ma a hír fogadására, hogy maradhatok-e még a lakásban, és ha igen, meddig, blúzban és sminkben vártam a halálos ítéletemet a karantén hátralevő részére.

Az ítélet kegyelem, újabb 2 hónap vár rám ebben a díszletben. Kimerülten lerogyok a bajor nagyszülőktől örökölt tonett székre, kiengedem a nadrágom és meglazítom a gombokat a blúz nyakánál.

2020\04\15

"Milán elengedi Petra kezét, átadja a helyét egy mohó nagymamának."

2020\04\15

Először el kellett gondolkoznom, melyik prófétát hívták az Ószövetségben Zsoltnak, és hogy akkor hol a Zoli, aztán rájöttem, hogy a Zsoltárok könyvét.

2020\04\09

"Óvja meg magát és szeretteit a nem kívánt betegségektől!"

Mik a kívánt betegségek?

Semmi, csak a rímelés miatt összekeverték a nem kívánt terhességgel.

2020\04\05

Bók

- Te vagy a legjobb dolog ebben az egész karanténban.

- Igen? Kösz. Már azt hittem, a vírus. 

2020\04\04

Továbbra sem tudom rajtakapni, hogy seggfej lenne, a legrosszabb, amit el tudok mondani róla, hogy bonyolult.

2020\04\02

Szadomazo

Most már rendszeres az igény, hogy legyek határozottabb, dominánsabb, kegyetlenebb. Ilyenkor először elsírom magam, utána magamhoz térek, találok a személyiségére három nagyon pontos jelzőt, és egy időre megint kvittek vagyunk.

süti beállítások módosítása