Ahhoz képest, hogy milyen önpusztító volt, megalázóan sokáig élt. Én pedig megszoktam rajta keresztül, hogy csak bonyolult helyekről jöhet a szeretet.

Ez a nap rendesen elbánt velem.

A Facebookon összevesztek a buddhisták. Egyelőre udvariasan kóstolgatják egymást, de mindjárt jön a Molotov-koktél.

Még jó, hogy csinálják nekünk a zenét, és nem kell azt is magunktól megteremteni. 

Igyekszem nem látni benne semmi sorsszerűt, nem tulajdonítani neki semmilyen szimbolikus jelentést, nem integrálni semmilyen vigasztalan narratívába és nem ráaggatni a rózsafüzéremre, mindenesetre az ajándék, levetett, ripityára tört I-phone - amit azért kaptam, hogy áthidaljam a telefonlopás utáni időszakot -, a töltőre rakás után szépen lassan lemerült, láttam, ahogy a zöld csík fogyni kezdett, aztán a kritikus pillanatban pirosra váltott, a 22%-os töltöttségből 14, majd 8 lett, végül minden elhalványult és elcsendesedett.

Mások vagyunk: vannak a németek, meg az emberek.

Világos, hogy az is absztrakció, de van, aki meg tudja védeni a saját absztrakcióját, én nem.

A gyertyák elfújásakor valószínű, életszerű és elérhető dolgokat kívántam.

Elkezdtem újra felelősséget érezni a képzetlen munkaerőt igénylő munkával elvesztegetett időm iránt.

Nem tudom, meddig tartható fenn*, hogy amikor köszönünk egymásnak, az mindig egy balesetre emlékeztet, aminek a végén megnyalom az állát. Mert nem beszéltük meg a pontos kereteket. 

*Nem kísértem a sorsot, ahányszor ilyesmit írtam, hogy nem tudom, ez vagy az meddig mehet még, a dolgok megálltak. Tehát átfogalmazom: kíváncsi vagyok, milyen irányba változik a köszönés: a száj vagy a fül felé.

- Itt a fotó az új bejárati ajtóról.

- Mint minden, ez is inkább ronda, mint szép.

Az őrült építész elől mégsem menekülhetek a félrerúzsozott szájú, hagyományőrző nő karmaiba.

Korábban sosem méltatlankodott senki, hogy nem dobálom eléggé a tányérokat és senkin nem láttam még, hogy a tekintete szinte könyörög egy kis impulzuskontroll zavarért. Eddig inkább ráijesztettem a más kultúrkörből származó társaimra, de most unalmasan kiegyensúlyozottnak érzem magam. Már ha valakinek az alvászavar nem elég. Ha megszokta a borderline-t. Ha neki Mohács kell.

"-Juli?"

Ez több féle dolgot jelenthet.

a) Arra jutottam, hogy ne találkozzunk többet.

b) Hozzám jössz feleségül?

c) Mégse utazzunk el.

d) Utazzuk messzebbre!

e) Vissza tudnád adni a törülközőmet?

f) Találtam egy még jobb belgyógyászt.

Ki tud ekkora bizonytalanságban élni?

Az általam teremtett feltételek áldozatokat szednek. A feltételteremtés melyik pontján lehetett volna jobb feltételeket teremteni?