NAPLÓ

Hajnal. Egy kis testű, zömök kutyát szeretnék ledobni magamról, ami húsz körömmel kapszkodik belém és nehéz. Tudjátok, ki ez? (Nem, de nehéz.)

Az asztalon mászott reggel egy féreg, szinte összenevettünk már.

Nincs jobb az őszi napsütésnél, meg a jó levegőnél. A rossz levegő is jó, a gázszagú utca.

Filmeket láttunk, kedvtelésünkre.

Pironkodtam, aztán bevettem a gyógyszert (kettéhasadt a család testtudata bennem, most is csattog), fölöslegesen.

A családban estére volt még egy tudatos beteg, kiújult, legyen elég. 

Nem alhatom át a telet, nem az én telem lesz ez az én életem, átkozottul erős.