A Két Lotti elején a kanalak csörgése a táborban volt olyan megnyugtató, mert kezdődött a történetük, az mindig jó. Tavaly még mi is kanalaztuk a levest, semmit sem tudtunk, a gravitáció határozott meg, amit elrendezett - volt egyensúlyban egy  minden eleme idegen kezdőkép. A kezdőkép mindig megnyugtató, a vég is megnyugtató, a folytatódás, a vízesés, az riasztó. Lotte lázálma meg az elcserélt anya, elnyelt a történet közepe, ahogy a vég sem lett igazi vígasz, mert addigra elszállt a tábori ártatlanság, volt, már, ami volt, valóság.