2017\08\22

Például a politikai félrevezethetőség analógiáját értelmes emberek alacsony szintű anyagismeretében fedeztem fel. Minden a szelektív hulladékgyűjtéskor bukik ki. Hosszan lehet vitatkozni arról, hogy mi papír, mi fém és mi műanyag, de a funkció és a matéria gyakori összemosása fontos mechanizmusokra világít rá.

 

2017\08\22

Tréning

Van a telefonomnak egy olyan szoftverhibája, hogy ha adatot küldenek rá sms-ben, akkor azt nem tudja dekódolni, viszont utána 3-4 héten át minden nap, az ős-sms érkezésének időpontjában menetrendszerűen újra elküldi ugyanazt az üzenetet. Olvashatatlanul ugyan, de óramű pontossággal. Legutóbb egy visszautasítást kaptam ebben a formában, vagyis mondjuk úgy, egy ilyen adat tartalmú sms szolgált a korábbi negatív üzenet nyomatékosítására. Szerencsére így 3-4 héten keresztül minden nap 17:06-kor meg fogom kapni ugyanezt a visszautasítást. Most már biztos, hogy nem bízom el magam.

2017\08\22

Igazi háború

"Amikor '67-ben először voltam háborúban, az első élményem egy előttem elvonuló harckocsisor volt. Rengett a föld, gigantikus látvány volt, ha teli torokból ordítasz, akkor sem hallod meg a hangodat. És mégis, az volt az érzésem, hogy ez nem lehet igazi háború, túl nagy a csönd ahhoz. Valami hiányzik, hogy ami a szemem előtt zajlik, igazi háborúnak tűnjön. Csak hetek múlva jöttem rá, mi hiányzott. A zene. Hisz hol láthattam én korábban tankok százait háborúba vonulni? A moziban. És ott mindig zene kísérte a jelenetet. Az igazi háborúban nem volt zene, így az igazi háború nem tűnt igazinak."

 

2017\08\22

Megvan az ideje az intoleranciának

Az étel- és más káros anyag-tolerancia globálisan csökkent az egész családban. A kétezres évek első felében észleltük a csökkenés feltűnő jeleit, függetlenül attól, hogy ki éppen mennyi idős volt akkor. Nem csak az egyéni halmozás mértéke számít, minden korábbi kártételre mindenki nagyjából egyszerre reagált. És nem csak ez a család. Ezekben a figyelembe nem vett dimenziókban mégis együtt rezeg a társadalom.

2017\08\16

Szegény Papa, aki egy életen át majd megrepedt egy kis elismerésért, az emberélet útjának felén mégis kapott egy saját nevére kiállított, elegáns díszdobozt. Dohánypromóció volt, ami a halálokot figyelembe véve egészen ünnepélyes, megalázó, tragikus gesztus.

2017\08\15

A biedermeier csak védekezés: biztos keretet ad a tragédiáknak.

A polgár úgy tesz, mintha a múláson kívül is lenne struktúra, hagyomány és értelem.

(Ezért szeretem a műszaki értelmiséget, a kiskutyákat és a háztartási boltokat.)

kastély munkanap füves könyvem

2017\08\15

Új, de elveszett!

Egy újabb homokmandala. Most már biztos lehetek benne, hogy az exhibicionizmus írmagját is sikerült kiirtanom magamból: félkész napló jegyzeteimet, amelyeket egy-másfél éve tárolok, befejezem, majd visszamentem az egy-másfél évvel ezelőtti dátummal. Így csak az olvashatja, aki újonnan talált ide, és érdekes neki 2016, vagy aki minden nap kiolvassa az egész naplót. A bejegyzések ráadásul jelentéktelenek és nem ütnek el különösebben a többitől sem, olyan keresőszavakra optimalizálva, mint van, nincs, tegnap, ház, ír, kéz, én, levegő. Így minden adott, hogy a világ és saját magam számára is örökre észrevétlen maradjak.

[Ezt a bejegyzést 1-en olvasták.]

homokmandala

2017\08\15

Segélyvonal

- Mit csináljak az ismerősömmel, aki véget akar vetni az életének? Nincs egy ilyen inverz segélyvonal, ahol, ha megadom a számát, felhívják és lebeszélik?

- Nem sajnos, mi bútormozgatást nem vállalunk.

- Akkor mit csináljak?

- Beszélje le.

- Biztos, hogy már többen beszéltek vele a közelebbi barátai közül, de még mindig öngyilkos akar lenni.

- Hívjon fel valakit, akit szeret és beszélgessenek.

- De nincs társasági hangulatban, nem fog telefonálni.

- Hívja ki hozzá a mentőket.

- A mentőket? 

- Vitesse be.

- Á! Bevitetés. Az mindig jó, ha rossz kedved van.