És éppen abban a pillanatban a baráti köröm belép a székelykapun, és mindenki századeleji fürdőruhát visel, úszósapkával és úszógumival, és bólogat, hogy igen, ők is úszni jöttek. 

"Top 12 insults". Ma ezzel a projekttel kell foglalkoznom.

Majd egy cikk következik, ami csupa rémisztő és ellentmondásos információt tartalmaz, a vége megnyugtatóan lekerekítve ("az Air France az utasok és a fedélzeti személyzet biztonságát köteles prioritásként kezelni"), miközben nem derül ki, miért nem szállt fel az Air France gépe Budapestről.

Van, aki persze megnyugszik a légitársaság és az újságírók felelősségteljes retorikájától, de a cikk elolvasása után még mindig marad egy apróság, amit jó lenne megtudni: azt, hogy miért nem szállt fel az Air France gépe Budapestről.

A nyuszi új neve: Cica.

Amnézia, kopás, belátás - ha ez ilyen tempóban folytatódik, idén elfogynak az ellenségeim. A fogyás legkedveltebb módja a mintha mi sem történt volna és a te meg ki vagy.

Az elsőhöz két nagyvonalú ember kell, a másodikra úgy kerülhet sor, hogy valaki, aki 2003-ban írót keresett, majd elkönyvelt ámokuftónak, 2016-ban újra írót keressen és elfelejtse nemcsak azt, hogy tizenhárom évvel korábban tönkretettem, de azt is, hogy én voltam az. Nyitottságunk nem ismer határokat.

Átnevezésekért folyó harc.

A pápa bevezetné, hogy lehessenek papok a házas emberek.

Ez így sokkal Istennek tetszőbb, mint hogy házasodhassanak a papok. Benne foglaltatik a jobb belátásra térés lehetősége: házas emberként dicsőséges szándék a pappá válás, papként házasodni viszont annyi, mint elindulni a lejtőn. Ez ugyanaz a logikai trükk, mint a zsidó alapviccben, mi szerint Tóra olvasás közben tilos dohányozni, de dohányzás közben minden további nélkül lehet Tórát olvasni.

"Igen, fáj a torkom. Az volt a baj, hogy pár hete letettem a C-vitamint." (S. A.)

A kollégák elismerő csettintései, hogy nahát, ezt tényleg én csináltam-e, illetve hogy nocsak, micsoda fejlődés, azt a kétes érzést ébresztik fel bennem, amikor gimnáziumban egyszer véletlenül kosarat dobtam(!), és az osztálytársnőim hatalmas ováció közepette körém gyűltek, és összefont karjaikkal védőhálót alkotva, elismerésük jeléül háromszor ünnepélyesen a levegőbe repítettek. Akkor sem tudtam eldönteni, hogy a szeretetben oldódjak-e fel, vagy inkább menjek, és vessem le magam sietve a Taigetoszról, ha már más nem segített hozzá ehhez a megfelelő időben.

Az elmúlt két napban kétszer is kaptam virágot: nőnapon az Aldi rezignált pénztárosnőjétől egy hasonlóan fáradt rózsát, másnap pedig egy nőnapi csokorból kihullott, árva tulipánt, amit a munkatársam szedett ki nekem egy tócsából egy ipari kerületben. Most itt darvadoznak egymás mellett, a virágtalan muskátlitövek között, a fakóvá koszolódott, téli szobában.

Van itt-ott egy-két szakállas ember, akiket érdekel a felebaráti szeretet.

Felebaráti szeretet - szakáll.

Én azért többet nem fizetek pszichológusnak, hogy a szüleimen hüledezzen!

Én már kihüledeztem magam és nincs pénzem mások hüledezésére!

Ha létezik sorozatbiblia, akkor én meg megcsinálom a magam dinasztiabibliáját, a hétkötetes családi patológiát, abból kell felkészülni, majd egy ponton bekapcsolódom, és onnan kezdődhet az érdemi munka.

Hihetetlen, de Dr. Vad pedig a Vadegészségügyi Tanszéken rendel, ráadásul mindenre hajlandó a nyuszi megmentéséért.

Vitális Etelka, ügyintéző a 2. kerületi önkormányzatnál.

(N.P.)

E. egy ilyen kis keresztény neszeszerben hozza el hozzám a gyerekét*, aki nem gyerek még, csak egy neszeszerben is elférő, kezdetleges, keskeny és hosszúkás, puha testű élőlény, de főleg nagyon apró és érzékeny, gombszemei vannak és nagyon kell vigyázni rá. És én, ahogy dédelgetem, leengedem a földre mászni, egyszercsak már nincs meg többet a feje. A feje nem volt kezdetleges, egy jól felismerhető, kerek és hamvas csecsemőfej volt, az ilyen nem tűnhet el olyan könnyen.

Ezek után elmegyük egy feminista londoni magyarral menüt enni. Miközben a választást fontolgatom A és B menü között, dolgozik bennem, hogy ott hagytam E-t, egy csecsemővel, akinek miattam nincs feje. Teljesen egyértelmű, hogy egy erköcsi nulla vagyok, de valamiért ezt engedik nekem, senkinek még csak eszélbe sem jut meggátolni. Se E.-nek, se a Jóistennek. Csak nem attól ijedtem meg, hogy valaki azt mondta a héten, van szabad akarat?

* saját varrású textiltok, ami csak keresztény / sok gyermekes, vagy az agglomerációban élő családokban fordul elő