Egy újabb homokmandala. Most már biztos lehetek benne, hogy az exhibicionizmus írmagját is sikerült kiirtanom magamból: félkész napló jegyzeteimet, amelyeket egy-másfél éve tárolok, befejezem, majd visszamentem az egy-másfél évvel ezelőtti dátummal. Így csak az olvashatja, aki újonnan talált ide, és érdekes neki 2016, vagy aki minden nap kiolvassa az egész naplót. A bejegyzések ráadásul jelentéktelenek és nem ütnek el különösebben a többitől sem, olyan keresőszavakra optimalizálva, mint van, nincs, tegnap, ház, ír, kéz, én, levegő. Így minden adott, hogy a világ és saját magam számára is örökre észrevétlen maradjak.

[Ezt a bejegyzést 1-en olvasták.]